Nem elírás, most tényleg a Wackert hasonlítjuk össze a Wackerral. A történet gyökere abban rejlik, hogy feladatom szerint a hazai benzines vésőgépeket kellett  volna összehasonlítanom, azaz a Wacker BH 55-öt és az Atlascoopco Cobra-t. De bevallom őszintén, amikor kezembe fogtam a Wacker legújabb vésőgépét már nem az érdekelt, hogy miben különbözik a nagy vetélytárstól (ígérem ez az összehasonlítás is meg fog történni) hanem az, hogy miben tér el attól a saját magától, amit még 25 éve kezdő szerelőként Budakeszin a Kert. u-ban  szereltem. Nagy lelkesedéssel ugrottam az internet bugyraiba, hogy beleássam magam a vésőgépek történelmébe, de megvallom nem nagy sikerrel jártam. A Wacker oldala kevés adatot tartalmaz a gépek történetéről (a „history” menüpont 20 sor), nagyrészt amerikai aukciós oldalon találtam pár információt a kezdeti lépésekről.

azok a boldog 60' évek

Az biztos, hogy a történet több mint 80 éve kezdődött. A rendelkezésre álló fotók alapján és ha az emlékeim nem csalnak magán a gép ütőrészén változás nagyon nem történt, talán ha a 89- től futó BH24 indulásával cserélhették le az öntőszerszámot, hogy az egészet összefogó menetes szár a burkolaton belülre kerüljön.

Egyet biztosan elmondhatunk, ha a kocsiknál volt olyan sikertörténet mint a Mini, Bogár vagy a Trabant, akkor ez a gépek kategóriájában a Wacker BH, nem is maga a vésőgép (de beszélhetnénk a döngölőről is) a sikertörténet, hanem a motor, hiszen ez közel 40 éve szinte változatlan formában adja a lelkét a különböző variációk meghajtásához. Egy használható forrást találtam, ami arra utal, hogy 1967 előtt még nem használták a mostani membrános karburátort, hanem helyette még az „úszós”- megoldást ( ITT megnézheted). Ezt követően már a külön hengerfejes motorral (WM77) és a híres Bing karburátorral szerelték nemcsak a vésőgépeket, hanem a döngölőket is. Talán a 80’ évek elején tértek át a zsákfuratos és az azóta is használt WM 80- típusra ( hát nem édes, nem szaroztak  egyszerűen csak WackerMotor=WM).

     a WM77-s típus                                                                                 és a WM80 típus

Itt most két lehetőség van, vagy is inkább három,

1., Kitalálták a tutit, ami a XXI. század emissziós előírásainak is megfelel,  40 évvel ezelőtt (kétlem).

2., A többi cég mint az Atlascopco, Stihl vagy a Husqvarna csak hobbiból költ milliárdokat, hogy megfeleljenek az előírásoknak (kétlem).

3., Abszolút nem érdekli őket a „fejlesztési kényszer”, mert a vevők nem a károsanyag elvárások szerint döntenek, hanem az árak alapján, ezért a külső megjelenésen kívül másra nem igazán költenek (gondolom)

A fenti hipotézis természetesen  nem von le semmit a motor értékéből, mert egyszerű, megbízható könnyen szerelhető és én szeretem, csak nem értem, hogy az egyik nagy kétütemű motort gyártó cég vért izzad, hogy csökkentse (elmondásuk szerint) és megfeleljen az EU-s károsanyag kibocsájtási elvárásoknak, és itt van ez a motor ami közel már 40 éve pöfög és sz@rik a CO-értékekre a „zöld” Németország kellős közepén.

Most engedjük el az emissziós értékeket és az EU-s előírásokat, nézzük magát a gépet és a húsz év távlatában végrehajtott fejlesztéseket.

Ugye az ütőrészt kipipálhatjuk, mert ott nem 20, hanem 40 éve nem történt semmi. Némi változást a tank környékén és a markolatnál találunk. Itt elmondhatjuk, hogy az ördög a részletekben van,  mert  ha egy kicsit jobban megnézzük a burkolatot, észreveszünk egy kis pumpát és egy 4 csavar által tartott burkolatot. Lehet, hogy nevetséges, de ez a kis fejlesztés nagyon megkönnyíti a karbantartást ,mert az üzemanyagcső pillanatok alatt cserélhető és nem kell atomjaira szedni a masinát, mint a régi BH23-24-et.

A fentiekből adódik, hogy így a gázkar is más helyre került, de ott csak a befűzési logikán változtattak a technikai megoldáson még nem.

A pumpa miatt egy kicsit más rendszerű karburátort kapott, azon kívül, hogy a jó öreg Ír TILLOTSON-t lecserélték Walbrora. Itt jegyzem meg, hogy a régi BING karburátornál stabilabb alkatrészük még nem volt, nem is értem miért cserélték le, talán ez az egyetlen egy alkatrész, amit feláldoztak az emissziós értékek oltárán.

Térjünk vissza a BH –khoz, eltekintve a kipufogó áramvonalasításától, a fentieken kívül még egy rugót helyeztek el a tank és az ütőrész közé, ezzel is csökkentve a gép által az emberi kara átadott rezgést. Most a fényképet nézve látom, hogy a két „lifting arm”-nak nevezett alkatrészről a bal oldali fülek le vannak törve, nem emlékszem, hogy a BH 24-nél ez hogyan volt megoldva, de mintha ott fém erősítésűek lettek volna. Ígérem ellenőrzöm és kiegészítem a bejegyzést.

Tehát akkor könnyen összefoglalhatjuk az elmúlt 20-30 év fejlesztéseit, ami a kötelező ráncfelvarráson kívül érintette az üzemanyag ellátást, egy kis pumpa beiktatásával (bár így könnyebb lett az egész szerelhetősége is), egy újfajta gázbowden logikát (mert csak a beakasztás módja változott), és egy plusz rugó beiktatását.

Nagy tapsot a fejlesztő mérnököknek a minimál változtatásért. A  kis kínai utángyártott alkatrészt készítő műhelyek is megnyugodhatnak, ha így haladunk a következő 20 évben biztos nem kell nagy technológiai változtatatást végezniük a gyártósoron, és  érint engem is, mert így nem valószínű, hogy szükségem lesz továbbképzésre a nyugdíjba vonulásomig.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel. Ha nem, akkor is. 
Csatlakozz a TotalTool Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.