Egy vágógép teszt margójára.
2018. augusztus 11. írta: Pajer

Egy vágógép teszt margójára.

Miért megint itt, miért nem a Furdancson? A válasz egyszerű, az ott megjelent cikket nem akartam terhelni a személyes hülyeségemmel ( ami azért nem is akkora hülyeség). Mint ahogy a tesztben említettem, nem lenne ildomos elrontani az egész cikket azzal, ahogy a Stihl kitolt velem. Azt gondolom mindenki sejti, hogy egy teszt nem csak abból áll, hogy küldik a gépet és berregtetjük, ez esetben abból is, hogy kellett találni egy felújításra váró parkolót ahol lehet aszfaltot vágni, egy építkezést ahol szabadon lehet téglafalat vagdosni, mindezt úgy, hogy a dátum mindenkinek megfeleljen. Én mindent megértek, hiszen a Hilti is jelezte amikor valami megakadt és a Husqvarna is időben kérte, hogy módosítsunk az időponton, mert csúszik pár hetet a várva várt új K-770 megérkezése.

Itt a kulcs szó az „időben tájékoztatás”, ez minimálisan elvárható a piac globális szereplőjének képviselőjétől, mert ha egy fontosnak vélt sajtóterméket így kezel, akkor mit gondoljunk arról, ha Pista bácsinak gondja akad a Magyarországon vett láncfűrészével német munkája során. Talán ő is azt a választ kapja, mint én az angol központtól, hogy azért nem segítenek „mert magyar”. El kellene dönteni, hogy világcég vagyunk vagy sem és ugyanannyira fontos egy kis ország véleménye, gondja mint egy nagyé, függetlenül attól, hogy más nyelvet beszélünk. A másik lényeges különbség, hogy minden esetben még a pillanatnyi gondok ellenére is a többiektől a feltett kérdésekre korrekt válaszokat kaptam, például a Hilti ezzel is próbálta kompenzálni és segíteni a történetet, annak ellenére, hogy részükről becsúszott egy kis hiba. Egyik konkurens szereplőtől sem érkezett olyan levél, hogy ha a magyar képviselet úgy ítéli meg, hogy szakmai szerepünk elhanyagolható akkor ahogy írták „we will draft a final refusal”, azaz elzárnak minden információs csapot , hát az A. Stihl Kft. úgy ítélte meg. Azért az felvet néhány „fogyasztóvédelmi” problémát ha a cég nem reagál a hivatalosan, írásban feltett műszaki kérdésekre, de ezt hagyjuk is.

Azért is állok értetlenül az egész előtt mert az előző, láncfűrésszel foglalkozó tesztünk megjelenésekor 17.000 megtekintést produkált egy nap alatt, viszonyításként a stihl.hu oldal talán eléri a havi 60.000-es megtekintést*. Bárki ha beírja a keresőbe, hogy „láncfűrész teszt” vagy valami hasonlót, biztos, hogy az elsők között ugrik fel írásunk. Most már ez a cikk meghaladja a 37.000 letöltést. Mivel a Google Analytics-szel a kilépési céloldalakat is jól lehet elemezni látszik, hogy az elmúlt félévben a stihl.hu oldal nézettségének több mint 1%-át ez a cikk generálja. A teljes képhez még az is hozzátartozik, hogy ezért a munkáért (reklámért) a cégtől nemhogy egy árva fillért, de még köszönetet sem kaptunk, az egész azért készült mert érdekelt a téma.

Normális magyarázatot nem találok a meghátrálásra, talán még az feltételezhető, hogy az általam készített anyagok minőségével vannak gondjaik. Ez is lehet, de mivel több mint 20 éve márkakereskedőként a Stihl nagy családjához tartoztam, nyugodtan szólhattak volna, hogy nekik ez nem tetszik. Ez nem történt meg.

Lépjünk túl a kifarolás okának feltárásán, számomra lényegesebb az a folyamat ahogyan ezt kezelték. Azt már említettem, hogy az angol képviselet egyik indoka az volt, hogy a megjelenés magyar, a másik kettő közül az egyik, hogy azért sem tudnának adni bemutató gépet a TS480i-ből, mert nincs. Ez így elsőre érthető, de ha jobban belegondolunk, a cégeknek általában abból nincs bemutató gépük ami nem releváns, felteszem a kérdést, ha a 480i egy mellékvágány, akkor miért ez a belépő szegmens hazánkban, miért nem a TS 420 (két éve még ez volt, ez ugyanaz mint a TS410 csak 350-es tárcsával szerelve) mint a világon mindenhol, ezerszám adnak el belőle, mivel egy megbízható stabil gép.

A harmadik kifogás, hogy a TS440 egy olyan gép, ami „speciális képzést igényel” és ezért nem adják oda a sajtó munkatársainak. Oké, értem, csak akkor kellene szólni a lengyel, román, francia, amerikai, stb. kollégáknak, hogy ne nagyon töltsék fel a videomegosztókra az élményeiket , mert nem egyezik a Stihl „policy”-vel. Az más kérdés, hogy a gép felhasználói mennyire lesznek fogékonyak a „ speciális képzésre”, mert ha 20 év szervizes tapasztalattal nem merték a kezembe adni, mi lesz szegény útkaparóval.

Ezt követően én is futottam pár kört a még élő német és magyar kapcsolatrendszeremen, hogy hátha kemény 15 fontot megér nekik kiküldeni egy gépet, de mindenki a magyar központ felé mutatott, hogy mindenben segítenek, de a végső döntést nekik kell meghozni. Jelzem még egyszer 15 Fontról azaz 5.500Forint költségről beszélünk egy több oldalas, az Index valamelyik felületén felugró színes , szagos írás kapcsán.

Persze jöttek, hogy a „Stihl UK és Stihl Magyarország két külön szervezet, nincs befolyásuk egymásra, stb.”, könyörgöm mint felhasználónak mi a fene közöm van ahhoz, hogy a Stihl anyacég, hogyan optimalizálja működését és, hogy hogyan építi fel vállalati struktúráját, ez legyen az ő bajuk. A Stihl az Magyarországon, Angliában, de még Dél -Afrikában is ugyanaz a vállalat a vevők szemében, amit Andreas Stihl alapított.

Utána elindult, hogy „ most nem alkalmas, később természetesen mindenben segítünk”, „hidd el, nekünk is fontos, de most nem alkalmas” párbeszéd, és némi információszolgáltatás, de amikor felróttam, hogy ezt lehetett volna két hónappal korábban is közölni és a többi résztvevővel lenne kiszúrás ha elmaradna, hiszen már minden le van szervezve, az már süket fülekre talált. Az i-re a pontot az tette fel, amikor bizonyos hibákra rá mertem kérdezni (amire már fél éve is rákérdeztem) és az „ezt mi nem tapasztaltuk” válasz után voltam olyan merész, hogy felvetettem „esetleg a német központ tudna segíteni”, jött az év PR válasza.

„ Le kell zárnom azzal, hogy attól tartok most nem tudunk segíteni. A TS szegmensben nincsenek tapasztalataink, mások véleményének közvetítését pedig nem tartom jó ötletnek. „

Azt hittem először, hogy rosszul látok. Azt még elfogadom, hogy nincs tapasztalatuk, igaz ez elég ciki, én a helyükben ezzel nem dicsekednék. Amin fennakadt a szemem, a „mások véleménye” szóösszetétel, ezek szerint mégiscsak két Stihl van? Ők és egy másik. Mivel szerencsére csak egy van, akkor nekik nem kötelességük a kapcsolat fenntartása a magyar felhasználok és a gyártó között? Ezek szerint nekik nem.

Amúgy ez a válasz egy akkora terelés, hogy csak na. A 22 év alatt már megtapasztaltam, hogy mindenről be kell számolniuk, mindenről „riportot” kell készíteniük, és mindenre meg is kapják a választ.

Ez volt az a pont ahol valami megszakadt, és még az Angliába is magammal vitt Stihl kütyüimet, munkaruhámat, köpenyemet, tanfolyamokat igazoló oklevelek elkezdtem bepakolni egy dobozba, hogy soha többé ne lássam, mert ez a cég már nem az amiben hittem. Szívem szerint visszaküldeném nekik, „tessék itt van, már nincs rá szükségem”, de a környezetem megpróbált lebeszélni róla, hogy ne legyek gyerekes. Szerintem , nem lett volna az, én ma már azt tartom gyerekesnek, hogy büszkén azt vallatom, hogy „Stihles vagyok” és hittem a céget körülvevő nimbuszban.

Ha van gépe és nem értékelt még, akkor rajta és éljen a barkács.

 

Csatlakozz a Furdancs és a  TotalTool Facebook-közösségéhez! Nem fogjuk megbánni.

* WebRank adatai alapján

A bejegyzés trackback címe:

https://totaltool.blog.hu/api/trackback/id/tr8814174399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.